Milyen hosszú előadást vigyek az ODT-re?

2017-02-15 10:51:31

Hír vezető képe

Hosszú évek óta sokszor előkerült már az ODE fesztiválokkal kapcsolatban az a vita, miszerint lehet-e 60 percnél hosszabb előadást vinni a regionális találkozókra. Válaszunk természetesen az, hogy igen, lehet, ha ezt a csoportvezető a fesztiválidőszak előtt jelzi az ODE szervezőinek. Ám sokszor kifejtjük azt a véleményünket is, hogy ez egy igen fogós problémakör, hiszen diákszínházi munkában nem mindig célravezető, ha egy gondolatot 80-90 percben fogalmazunk meg egy csoporttal, amiben elsősorban középiskolás fiatalok játszanak. Ebben a cikkben szeretnénk megfogalmazni az érveket és az ellenérveket.

Milyen érvek szólnak a hosszú előadások mellet? Akár hosszú egy előadás, akár nem, ha jól működik színházi szempontból, és van benne elég energia (azaz dinamikus és minden tekintetben mozgalmas), akkor mind a két esetben élvezetes, és izgalmas lesz. Tehát ha a csoportvezető úgy ítéli meg, hogy diákjai képesek másfél órán át fenntartani a figyelmet és katartikus élményt okozni, akkor semmi akadálya annak, hogy időkorlát nélkül fogalmazza meg egy csoport a gondolatait. Ha az ODE időkorlátot vezetne be az előadásokra (nem jelentkezhetne olyan előadás, melynek játékideje meghaladja a 60 percet), nagyon sok olyan írott mű és színészi feladat nem kapna teret a munkában, melyekkel évről-évre találkozhatunk a színpadokon országszerte. A színházi játék idejét alapvetően nagyon nehéz lenne időkorlátok közé szorítani. A zsűrinek, és az ODE-nek meg kell adnia a megfelelő bizalmat a csoportvezetők felé, hogy fel tudják mérni diákjaik képességeit, és a megfelelő anyagot választják ki számukra.

Más nézőpontból is rápillanthatunk erre a kérdéskörre. Azt is látnunk kell, hogy a fiatalok még nem feltétlenül állnak készen színészi készségeiket, és személyiségüket tekintve arra a feladatra, amit egy 90 perces előadás támaszt feléjük. Sokszor találkozik a zsűri olyan produkcióval, mely az előadás felétől elveszti energiáját, ellaposodik. Ennek oka, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét a csoport, és valószínűleg megfelelő próbaidő sem állt rendelkezésre, hogy próbálják a darabot.

Mérlegelni kell a zsűri helyzetét is. Mivel a fesztiválok igen rövidek, így sok előadást kell bezsúfolnia a helyi szervezőknek egy napra. Sokszor előfordul, hogy 8-10 produkciót játszanak szombaton, majd vasárnap még egyszer ennyit. Gondoljunk bele, hogy reggel 9-től este 10-ig, összesen max. 2 óra szünettel a zsűri a nézőtéren ül és figyel, majd az előadásokat elemzi. Komoly energiákat emészt fel ez a feladat is, és ha minderre még két-három 90 peres előadás is rátevődik, akkor igazán fárasztóvá válik a munkájuk. Persze nem sajnáltatni akarom az értékelőket, csupán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy fáradt aggyal sokkal nehezebb átlátni, megélni az előadásokat, mint kipihenten.

Az ODE a maximum 60 perces előadásokat preferálja. Ezt nem kell azonban kötelező jelleggel betartani, hiszen korlátozni a munkában senkit sem szeretnénk. Csupán arról van szó, hogy “drámás” szemmel nézve, nem a színház lesz a legfontosabb, hanem a benne játszó ember és az ő pedagógiai szempontból is releváns fejlesztése, akinek az érdekeit, és képességeit figyelembe kell vennünk, és meg kell tennünk érte mindent, hogy a lehető legtöbbet és a legjobb színvonalon teljesítsen. Szeretnénk elérni, hogy ebből az értékelési különbözőségből ne váljék belső konfliktus a szakmán belül, és tisztázni szeretnénk, hogy elsősorban pedagógiai és fesztiváltechnikai okok vezettek a 60 perces ajánlott korlát bevezetéséhez.

 

További jó munkát kíván mindenkinek az ODE választmánya!

Sárosi Gábor elnök